Egy papírlapnak két oldala van!

    Sokszor az igazságnak is!

    Egy elefántnak még több!

    Van egy kedves hindu tanmese a vak bölcsekről és az elefántról. Nagyon sokféle változatban hallottam már. Pont ide illik a mai mondanivalómhoz.

    Lássuk!

    Valamikor réges-régen volt egy falu, ahol csak vak emberek éltek. Egy napon távoli vidékről egy utazó érkezett hozzájuk elefánt háton. Amikor elmondta az embereknek, hogy milyen állat hátán érkezett, nagyon elcsodálkoztak, mert soha nem hallottak még elefántról. 

    Így hát megkérték az utazót, hogy a falu hat legbölcsebb, sokat tapasztalt vénjének mutassa meg az elefántot. Azok majd elmesélik a nekik, hogy milyen állat az elefánt. 

    Az utazó az elefánthoz vezette a bölcseket, hogy azok alaposan megtapogathassák azt. Az egyik vak ember az elefánt ormányát, a másik a farkát, egy harmadik fülét, a negyedik az oldalát, az ötödik a lábát, a hatodik pedig az agyarát fogta meg.

• A vak, aki az elefánt ormányát markolta, azt mondta, hogy „Kígyó alakú ez az állat!”
• „Inkább csak egy kötél!” mondta az, amelyik a farkát fogta. 
• „Szerintem a legyezőhöz hasonlít!” állapította meg az, aki a fülét fogta.
• Aki az oldalát tapogatta, azt mondta, hogy „Olyan, mint a fal!”
• Aki a lábainál állt azt mondta: „Buták vagytok! Ez egy fatörzs!”
• „Olyan, mint egy hegyes kard!” mondta a hatodik vak, amelyik az elefánt agyaránál állt.

    Mindegyikük körömszakadtáig ragaszkodott a saját igazához, és csak a maga nótáját fújta. Végül aztán ezen jól összevesztek.

    Hát eddig a mese!

    Miért írtam le ezt Neked?

    Mert tudod, nagyon könnyű felháborodni valakivel kapcsolatban, amikor hallunk róla valami negatívat, rosszat. Akár még igaz is lehet annak a szemszögéből, aki mondja.

    De az igazságnak általában van másik oldala is. És azt is mindig érdemes megnézni. 

    Sőt!

    Meg is kell nézni!

    Tudod, már nagyon sok egymással vitatkozó, ellenséges embert tudtam leültetni egy asztalhoz. Szépen elmondattam mindegyikkel a maga verzióját a történtekről. Gondosan ügyeltem rá, hogy a másik tényleg meghallgassa, és meg is értse.

    És láss csodát!

    Mindegyik elkezdte látni a teljes elefántot! 

    A tipikus mondat a beszélgetés végén, amit egymásnak mondtak, szinte mindig ez volt: „Ja, most már értem! Akkor te azért mondtad/csináltad azt, mert…”

    Aztán mindig összebékéltek!

    Nem ritkán örömkönnyekkel teli összeölelkezés volt az eredmény. 

    Még férfiembereknél is!

 Kedves Barátom! Ne légy vak bölcs! Mindig lásd az egész elefántot! Mindig hallgasd meg a másik oldalt is, mielőtt ítélkezel! Neki is megvan a maga igaza! Aztán segítsd őket összebékülni!