Avagy hogyan kerülheti el a vezető a növekedés csapdáját?

Kedves Cégvezető Barátom!

Egy cégvezető tulajdonképpen egy nagy lény. Ugyanis nagy a tere. Nagy az a terület, ahol ő az okozó. Sokkal több mindent kontrollál, mint egy átlagember. Sokkal több pénzt, anyagot és embert kontrollál, mint mások. Saját szakmájában a kontrollzónája kiterjedhet az egész országra, egy szállítmányozó cég esetében akár több ezer kilométerre. Mindez azért lehetséges, mert ő egy nagy lény, egy nagy személyiség.

Mikor indította a cégét, az ő saját teréhez és nagyságához képest, az ő kontrollálni tudásához képest nem volt nagy a vállalkozás. Ugyan sokat dolgozott, de mindenen rajta tudta tartani a szemét, minden cégen belüli tevékenységet kontrollált, és a dolgok az ő gondolkodásmódja, értékrendje és irányelvei szerint zajlottak a szervezetben.

De valahol tudat alatt érezte, hogy a cég hosszú távú túléléséhez a vállalkozásnak növekedni kell. Szépen el is kezdett nőni a cég. De a mérete még belül volt azon a határon, melyet cégvezető barátunk képes volt kontrollálni. Ugyan sokat dolgozott, de tulajdonképpen még élvezte is, látta, hogyan fejlődik a szervezet, kezében tartotta a folyamatokat.

Aztán egyszer csak utolérte a saját – illetve a vállalkozás – veszte. Már túl sok dologra kellett volna figyelni. Túl sok megoldandó feladat, túl sok ügyfél, túl sok munkatárs, túl sok minden, amire neki kéne gondolnia. Ezzel szemben kevés az idő, kevés a pénz. Jaj Istenem, mit csináljak?

A cégvezetők 99 százaléka három megoldás valamelyikével reagál. Ezek egyike sem működik, csak belehalni lehet. Nézzük sorban őket.

A halálba vezető első út

Csináljunk a nap huszonnégy órájából harmincat! Ha többet dolgozunk, többet lehet elérni. A családnak meg küldünk egy fényképet magunk helyett. Sajnos ennek elég konkrét határa van. Úgy hívják, hogy: SZÍVINFARKTUS. Persze a cégvezető szívós állatfajta, az első nem állítja meg, csak a harmadik, de az aztán végleg. Ez a megoldás hosszú távon nyilván nem járható.

A halálba vezető második út

Ne nőjön tovább a cég! Miután a szervezet elérte azt a méretet, melyet cégvezető barátunk még átlát, megfelelően kontrollál, és kézben tud tartani, nem növekszik tovább.

Kedves Olvasó! Bizonyára Te is ismersz a környezetedben olyan cégeket, melyek néhány évi dinamikus fejlődés után valahogy megálltak, és úgy elvannak egy adott szinten, mint a befőtt. Persze hosszú távon ez sem működik, mert a konkurencia közben növekszik.

A halálba vezető harmadik út

Fújjunk lufit! Hagyjuk, hadd nőjön a cég. És lesz egy csomó olyan terület, amivel tudjuk, hogy foglalkozni kéne, de ki a fenének van rá ideje. Majd csak lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.

Ennek szép példája volt az az ötven élelmiszerbolttal működő, tízmilliárdos éves forgalmú, élelmiszerkereskedő cég, ahol annyi írott szabályozás nem volt, hogy a dolgozók hányra járjanak dolgozni.

Lestrapált és elhízott cégvezető barátunk pedig éppen most akart még két benzinkutat venni. Lehetett látni, hogy a huszonnegyedik óra utolsó percében vagyunk, és az a két benzinkút a kegyelemdöfés lett volna, ami kidurrantja ezt a nagyra fújt luftballont. Akkor mi a megoldás?

Klónozzuk a cégvezetőt!

Tegyünk be a cégbe olyan eszközöket és mechanikákat, melyek azt hozzák, hogy minden poszton a cégvezető fejével gondolkodni tudó, az ő irányelveivel és értékrendjével döntéseket hozó munkatárs dolgozik. És ha a cégvezető távollétében születik a szervezetben valahol egy döntés, az ugyanaz lesz, mint amit ő döntött volna ebben a szituációban. Legyenek olyan mechanikák a cégben, melyek stabil, biztonságos működést adnak.

Ekkor megalapozottan növekedhet a cég, biztonságban lesz a dolgozó, a cégvezető, de még az ügyfél is. Ehhez persze az is szükséges, hogy a cégvezető tanuljon és fejlődjön. Már csak ettől is nagyobbá válik az a terület, melyet kontrollálni tud.

Egy cég vezetésének és működtetésének ugyanúgy megvannak a maga alapelvei és eszközei, mint bármely más szakmának. Csak ezeket sajnos nem tanítják a közoktatásban. De elérhetők és megtanulhatók.