Egyszer olvastam egy megdöbbentő adatot Haszon magazin napindító hírlevelében.

    A megdöbbentő hír az volt, hogy a munkavállalók többsége utálja a munkahelyét. Csak tizenöt százalék az, aki elkötelezett a munkája iránt.

    Legalábbis ez jött ki a Gallup Intézet egyik nemzetközi vizsgálatából. Sőt, nem kevesen egyenesen gyűlölik a munkahelyüket.

    Illetve nem is annyira az őket foglalkoztató céget vagy szervezetet nem szeretik. A Gallup felmérése szerint sokkal kevésbé szeretik a főnöküket.

    A főnököt utálják!

    Nem a munkahelyet!

    A tapasztalatok szerint, a munkatárs felvételi beszélgetéseken a munkavállalók egyik első elvárása az, hogy jó legyen a főnök.

    Ez nem azt jelenti, hogy vezetőként elnéző és gyengekezű vagy.

    Gondolj csak vissza a legjobb középiskolai tanárodra!

    Én nem tudom, hogy Te most kire gondolsz. De egy dologban biztos vagyok. Fogadjunk, hogy az a tanár szigorú volt. De azt is tudtátok, hogy szeret Benneteket. Lehet, hogy ez csak az érettségi banketten derült ki. Vagy csak az első érettségi találkozón.

    De szigorú volt, követelményeket támasztott, célokat tűzött ki elétek. És szeretett Benneteket.

    Vajon Te milyen főnök vagy?

    Mi a különbség a jó főnök és a rossz főnök között?

  • Rossz főnök: a munkatársak örülnek, ha nincs benn.
  • Jó főnök: a munkatársak örülnek, ha benn van.

    Vajon mi a helyzet Nálad?

    Nekem van egy szokásom!

    Ezt nagyon szeretik a munkatársaim!

    Amikor bemegyek az irodába, az első dolgom az, hogy végigjárom az összes kollégámat. Mindegyikőjükkel elbeszélgetek egy kicsit. Adok nekik egy kis kedvességet, szeretetet, bíztatást.

    A lányoknak még puszit és ölelést is!

    Ez ilyenkor olyan, mint egy ellenőrzőlista:

  • Mindenki a helyén van?
  • Csillog-e a szeme mindegyiknek? Ha nem lefújom a fejét gázspray-vel. :-)
  • Van-e valami gondja-baja?
  • Van-e valami örömhíre?

    Mostanában nem ritka hogy akár egy vagy két hétig, vagy mivel éppen külföldön vagyok, így hónapokig nem tudok bemenni. Az ilyen időszakok után különösen várom már ezt az irodába érkezős csekklistát.

    És ők is várják!

    Legalábbis úgy csinálnak, mint aki örül ennek. :-)

    Ahhoz, hogy boldog, szívesen termelő embereid legyenek, célokat kell adni nekik.

  • Van-e egy jó célja a cégednek?
  • Ha igen, vajon ismerik-e a kollégák?
  • Ha ismerik, akkor vajon elég gyakran szóba kerül-e?

    Cégünk küldetését már a munkatársi alapképzésen, az első napokban kívülről megtanulja az új munkatárs. Aztán minden Heti munkatársi gyűlésen jó hangosan elkiabálja a csapat. És persze ott van minden munkatárs e-mail aláírása alatt is.

    A Google-ben nem ritka, hogy egy főnök így adja ki az utasítást a beosztottnak: Tudod, a küldetésünk az, hogy „A világ összes információját rendezzük, és mindenki számára elérhetővé és hasznosíthatóvá tegyük.” Na, ennek érdekében most meg kellene csinálnod azt, hogy…

    Ha Te nem adsz célokat az embereidnek, majd találnak maguknak célokat:

  • Hogyan húzzam a lehető leghosszabbra az ebédidőt?
  • Hogyan lopjak úgy a raktárból, hogy senki se vegye észre?
  • Hogyan használjam magán célra a céges autót?
  • Hogyan szúrjak ki a főnökömmel?

    Ne csodálkozz, ha ilyen marhaságokkal találkozol a kollégáidnál, ha nem adsz nekik jó célokat, és nem sulykolod be nap mint nap őket.

Kedves Barátom! Találd meg a céged célját! Tedd ismertté a kollégáid előtt! És legyél jó vezető! Hogy szeressenek bejárni dolgozni a munkatársaid!

És legyen mindig naprakész tudásod a cégvezetésről! Ehhez javaslom Neked, hogy tanulj, járj megfelelő képzésekre. Egészen véletlenül tudok ajánlani egy céget, ami kivételesen jó cégvezetői képzéseket tart. Valami Seminar Consultingnak hívják. :-)

Ha még nem voltál nálunk, kezdd a Bázis1 tréninggel».

A Tréningnaptárunkat pedig itt találod»

.