A VIP klubon minden évben, az első alkalommal alaposan bemutatkoznak egymásnak a résztvevők. Elmesélik az életüket. Hihetetlen történeteket hallottam, mikor még én vezettem a VIP Klubokat. Mindegyikük beszámol komoly kudarcokról és veszteségekről.

    Mégis sikeresek!

    Eszembe jutott most az én életemben is egy komoly kudarc. Olyan tizenhét éves lehettem. Harmadikos középiskolás. Akkoriban gitároztam. Volt valamilyen megmérettetés, már nem emlékszem, hogy mi. Talán Ki mit tud, vagy Megyei Kulturális Seregszemle.

    Indultam rajta!

    Egy gyönyörű, eredetileg spanyol nyelvű dalt énekeltem és gitároztam. A zsűri azt mondta, hogy ne folytassam az énekes-gitáros pályafutásomat.

    Mert pösze vagyok!

    Hát ez elég nagy arcul csapás volt a számomra. Mert imádtam énekelni és gitározni. Nagyon élveztem. Ráadásul jól is csináltam. De tényleg pösze voltam. Alsós koromban még logopédushoz is jártam.

    Életem párja, Évi szerint még most is egy kicsit is pösze vagyok! Érdekes módon, attól még abból élek, hogy üzleti előadó vagyok. Ráadásul, a visszajelzések azt mutatják, hogy nem is csinálom rosszul. 🙂

    Én annakidején, kamasz koromban is eldöntöttem, hogy lesz@rom, hogy mit mond a zsűri. Ha Feleki Kamill lehet híres színész, pedig olyan pösze, hogy ihaj-csuhaj, hát akkor én is lehetek énekes-gitáros.

    Lettem is!

    Most meg még az is az eszembe jutott, hogy tizenöt éves koromban édesapám pedig egyenesen megtiltotta, hogy gitárt vegyek magamnak. 

    Annakidején egyszer az Illés zenekar a Miskolci sportcsarnokban játszott. A nagy hangerőtől megrepedtek az ablakok. Édesapám mindig ezt emlegette. Hogy milyen borzasztó ez a „Macskafarka je-je-je!” zene.

    Valahogy neki a gitár jelképezte a „Macskafarka je-je-je!” zenét. Nem értette, hogy én nem elektromos gitáron játszok, hanem akusztikuson.

    Csak azért is megvettem a gitárt!

    Végigfut a hátamon a hideg, ha belegondolok, hogy mi lett volna velem, ha édesapámra vagy arra a zsűrire hallgatok. Rengeteg gyönyörű közös éneklés, daltanítás, fellépés és boldogságos élmény maradt volna ki az életemből. Sohasem lettem volna népzenész. Nem jártam volna be a fél világot a zenekarral.

    Kunfalvy Ákos barátom például rettenetesen dadogott. De ettől még hétszeres országos tőrvívó bajnok lett. Megalapította a Drogmentes Magyarországért Maratont. Szabadság érdemérmet kapott.

    Ma kint él Angliában. Járja a világot, és nagyszámú közönség előtt motivációs beszédeket tart. 

    Pedig tudod mit?

    Még mindig dadog!

    Nincs kudarc!

    Csak ha úgy gondolod!

   Kedves Barátom! Ne félj a kudarctól! Tanít Téged! Erősebbé, nemesebbé tesz! Csak állj fel, és menj tovább!