Egy érdekes történetet szeretnék elmondani Neked, ami egy cégvezető barátomtól származik. Az egyik VIP Klubunkon hallottam tőle. Ezen a klubon havonta találkoznak cégvezetők, és minden ilyen nap végére hívunk egy olyan vendéget, akitől érdemes tanulni. Vagy egy sikeres ügyfelünket, vagy egy konzultáns társamat.

    Ezt a történetet akkor hallottam, mikor egy estére Sasa barátomat hívtam Erdélyből, Nyárádszeredáról. Ő ott viszi sikeresen és nagy emberséggel ‒ cégtársával, Szilárddal ‒ az ő húsüzemét. Sasa ügyfélnek indult, mára jóbaráttá vált.

    Ennek a székely legénynek senki sem ismeri a becsületes, eredeti nevét, hogy Szász Sándor. Mindenki Sasának hívja.

    Mesélt az üzleti filozófiájukról. Hogy például csak olyan termékeket készítenek, amilyent ő is szívesen odatenne a gyermeke elé az asztalra.

    Aztán mesélt arról, hogy tulajdonképpen minden vállalkozás ugyanazzal foglalkozik.

    Az emberekkel!

    Ugyanazt csinálja mindegyik!

    Emberekkel törődik!

    Egy vezetőnek talán a legfontosabb feladata a munkatársaival való törődés. A nekik való segítség. Így fog kialakulni egy olyan csapat, amelyik megváltja a világot. Amelyik úgy húz, hogy elszaggatja az istrángot.

    Elmesélte, hogy néhány éve a saját rossz vezetői döntései miatt bajba került a cég. Nem volt mit tenni, kemény döntéseket kellett meghozniuk. Összehívta a munkatársi gárdát. Elmondta nekik őszintén a rossz döntéseit. Meg azt is, hogy rettentő nagy baj van. Aztán meg azt is, hogy közösen kell lenyelni a keserű pirulát.

    Alaposan vissza kell venni a fizetéseket!

    Persze felvázolta a tervet is, amivel közös erőfeszítéssel kihozzák magukat ebből a lehetetlen helyzetből.

    Ez egy októberi napon volt!

    A hatvanfős munkatársi gárdából egy ember ment csak el. A többi keményen összefogott. Egyesült, közös erővel kihúzták májusra a cég szekerét a kátyúból.

    Mindez nem tönkretette a csapatot. Hanem egy csodálatos, erős, összetartó gárda alakult ki.

    Akik büszkék magukra!

    De a legjobban Sasa egy másik története ragadott meg. A rendszerváltás ‒ ők úgy mondják, hogy forradalom ‒, után a szüleinek nagy vállalkozása volt. Maros megye legnagyobb magánvállalkozása. Fiatalon ő is abban dolgozott.

    Aztán ‒ a nem megfelelő vállalkozói tudás hiányában ‒ a cég csődbe jutott. Másfél millió eurós mínusszal.

    Na, ebből állj fel!

    Sasa felállt belőle!

    De ebben szerintem nagyon sokat segített neki a hatvan év feletti felszámoló biztos. Ő ‒ a szakmája ellenére ‒ jó ember lehetett. Bár nem tudta, hogy Sasát Sasának kell szólítani.

   És nem Sanyikának! 🙂

    Odahívta Sasát az ablakhoz, kimutatott rajta, és azt mondta neki: 

    „Sanyika! Abba a kocsmába olyan emberek járnak, akik egyszer az életükben elestek, és azóta sem álltak fel. Szeretnél-e közéjük tartozni?”

    Sasa nem akart közéjük tartozni!

    Nem nyalogatta a sebeit, hanem visszabérelte a húsüzemet, és nekiállt ezerrel termelni. Mára pedig igazán büszke lehet magára és a csapatára.

    És büszke is!

Kedves Barátom! Végy példát Sasáról! Legyél olyan, mint egy keljfeljancsi! És ne járj kocsmába!

Ha pedig jó csapatot szeretnél, figyeld az emailjeidet! A héten indul egy új szogáltatásunk, ami sokat fog ebben segíteni.