Tudod, én minden reggel azzal kezdem a napot, hogy végigmondom az életem különböző területeire megfogalmazott céljaimat.

• Saját magammal kapcsolatban.
• A testemmel és az egészségemmel kapcsolatban
• A pénzügyi helyzetemmel kapcsolatban.
• Életem párjával, Évivel kapcsolatban.
• A gyerekeimmel és az unokáimmal kapcsolatban.
• A cégemmel és a kollégáimmal kapcsolatban.

    Nem csak végiggondolom, hanem ténylegesen ki is mondom őket. Mindig egy kicsit tökéletesítve, pontosítva rajtuk.

    Csodálatosan jót tesz ez nekem!

    Van, hogy rögtön ébredés után az ágyban mondom el őket. Van, hogy a fürdőkádban. ☺ Ezt szeretem a legjobban. Van, hogy az autóban ülve, miközben az irodába megyek.

    Érdemes mindig a céljaidon tartanod a figyelmedet! És sohasem az akadályaidon. Mert amire a figyelmedet teszed, az a dolog erősödik. Nem mindegy, hogy a céljaid erősödnek vagy az akadályaid.

    Ismered azt a típusú embert, akinek, ha elmondasz egy tennivalót, egy célt, azonnal elkezdi sorolni, hogy ezt miért nem lehet megcsinálni? És miért olyan rettentően nehéz.

    Hát, az ő számára nehéz is lesz!

    Olyan ez, mint amikor a kissrác tanul biciklizni. Teker egy tíz méter széles úton. De még bizonytalanul billeg. Meglát az út közepén egy húsz centiméter nagyságú nagy követ. Meredten nézi, és az mondogatja magában:

    „Jaj! Csak nehogy nekimenjek. Juj, pont ott van az út közepén. Csak nehogy nekimenjek.”

    Biztos lehetsz benne, hogy nekimegy!

    Mert azt nézi!

    Csak azt látja!

    Olyan ez, mint a kancsal böllér. Tudod, amikor disznóvágáskor megkérdezi a disznót fogó fickó a böllértől:

    „Böllér úr! Maga oda is bök, ahova néz?”

    „Hát persze!”

    „Várjon! Akkor helyet cserélek a disznóval.” ☺

Kedves Barátom! Tartsd a figyelmedet a céljaidon! Nem pedig az akadályaidon! És vigyázz a kancsal böllérekkel! ☺