Ha megkérdezek egy átlag magyar cégvezetőt, hogy mennyi a félretett tartalék a cégében, akkor nem érti a kérdést. Vissza szoktak kérdezni, hogy „Milyen tartalék?” Akkor mondom nekik, hogy „Tudod, olyan tartalék tartalék.” A válasz szinte mindig az, hogy „Ja! Az  nincsen.” Néha pedig az, hogy „Párszor elkezdtem félretenni pénzt, de mindig elköltöttem.” A Bázis2 tréningemen, amikor a pénzügyi rendszerről beszélünk, meg szoktam kérdezni a résztvevőket, hogy szerintük mennyi tartalék lenne ideális egy évi 50 millió Ft árbevételű magyar vállalkozásnál. Szinte mindig 5 millió Ft-ot mondanak.

Sokszor mondom az ügyfeleim valamelyikének, hogy „Gyere ki a szekrényből! Nem tudod úgy eltolni a szekrényt, hogy benne vagy!” Hogyan tudsz legkönnyebben kijönni a saját céged „szekrényéből?” Egy tréninggel! Két napig kívülről nézel rá, egy más nézőpontból. Nagyon sokat tud adni. Amikor napokig rágódsz egy problémán, amikor csak megy a fejedben a forgó-morgó, amikor nem tudsz dönteni, akkor nincs elég nézőpontod. Benne ülsz a dologban. Nem látod, csak belülről.

A Te problémáidat emberek okozzák! Nem hiszem, hogy álmatlan éjszakáid vannak az irodabútorzat lakkozása miatt. Nem hiszem, hogy éjszakánként álmatlanul forgolódsz az ágyadban a fénymásolópapír miatt. A Te aggodalmaid az emberek miatt vannak. Hogyan bánjál az emberekkel? Itt van két egyszerű tipp! Soha ne értékeld le őt, magát a személyt! Leértékelheted azt amit csinált, de nem az embert. Mondhatod azt, hogy „Nézd már milyen hülyeséget csináltál!” De soha ne mondd azt, hogy „Nézd már milyen hülye vagy!” Mondhatod azt, hogy „Ami kijött a kezed alól elég nagy marhaság.” De soha ne mondd azt, hogy „Mekkora nagy marha vagy!”

Szóval a nagy kérdés az, hogy vajon tudhatják-e a kollégák egymás fizetését? A nagyon határozott válaszom az, hogy IGEN!!! Miért? Én inkább azt kérdezném Tőled, hogy miért nem? Tudod, minél több titkolnivaló van egy szervezetben, egy cégben, annál nehezebben fog működni. Ha végiggondolod, a logika alapján, Te is erre a következtetésre fogsz jutni. Amikor valamit titkolni kell, akkor ott az esetek nagy részében disznóság van.

Sokszor fordulnak hozzám az ügyfeleim a következővel: Mi van akkor, ha egy munkatárs néhány év alatt kitanulja a szakmát, jó kapcsolatrendszert alakít ki az ügyfelekkel és a beszállítókkal, elsajátítja a cég tevékenységének minden csínját-bínját, aztán felmond. Ez a kisebbik baj, de néha saját konkurens céget alapít, vagy átmegy a konkurenciához, és viszi magával a céges ügyfélbázist, meg persze az értékes tudást. Mi a fenét lehet ilyenkor csinálni?

Van egy fickó az USA-ban, aki felküzdötte magát a világ leggazdagabbjainak a sorába. A milliárdosok közé! Természetesen dollárról beszélek, nem forintról! A Forbes Magazin négyszázas listáján ő a háromszázhatvanötödik! Bob Duggan-nek hívják! A szlogenje a következő: „Tudnod kell, hogy hogyan kell tanulni, mielőtt valójában tudást szerezhetnél.” Ez bizony nagyon kemény! De igaz!

A legtöbb cégvezető majd beleszakad a munkába. Merem állítani, hogy az esetek nagy részében sokkal többet dolgozik, mint a beosztottai. Ennek a fő oka az, hogy nem delegálja, nem osztja le a munkát. Inkább beleszakad! Nem tudom, hogy Veled is így van-e? Ha igen, akkor bizonyára elgondolkodsz néha azon, hogy „Most akkor a cég van énértem, vagy én vagyok a cégért? A munkatársaim vannak énértem, vagy én vagyok a munkatársaimért?”

A tréningjeimen, amikor a cégük ideális képéről kérdezem a résztvevőket, – hogy milyen céget szeretnének maguknak –, sokszor elhangzik az „önjáró” szó. Amikor megkérdezem, hogy mit értenek ez alatt, általában azt mondják, hogy ez azt jelenti, hogy átvette az ügyvezetést tőlük valaki, és már csak tulajdonolják a céget. Aztán horrorisztikus történeteket mesélnek arról, hogy amikor ezt megpróbálták, azzal milyen csúfos kudarcot vallottak.

Mi a cégvezetők egyik fő álma? Az önjáró cég! A mai cikkben csak egy rövid tanácsot írok Neked, de annál nagyobb hatással tud lenni az életedre, ha betartod, hiszen az önjáró cég elérésében lesz segítségedre.
A Bázis1 tréningünk elején össze szoktam íratni a résztvevő cégvezetőkkel a cégük ideális képét. Az egyik leggyakrabban elhangzó mondat a következő: „Legyen önjáró a cég!” Ez az egyik legáhítottabb kívánsága azoknak a cégvezetőknek, akik már jó néhány éve viszik a cégüket. Ebben igazán az az óhajuk fejeződik ki, hogy nélkülük is menjen a cég. Ahogy látom, ennek az áhított kívánságnak a megvalósulását leginkább a saját nyaralásukkal mérik.